Székely Konyha székely gazdasszonyoknak

 

Mint látjátok Kedves Olvasók, megint nekiveselkedtem, hogy feltöltsem az általam szerkesztett Székely Konyha anyagait - remélem, most már lesz rá időm is, kitartásom is, hogy a végére jussak. Tény, hogy több ilyen próbálkozásom volt, és mindegyik meghiusult, pontosabban ideig-óráig tartott, aztán vagy időhiány miatt vagy egyéb okokból abba maradt. Most viszont eltökélt szándékom, hogy mindent feltöltök, ami van, hogy maradjon valami nyoma a majdnem tíz éves munkámnak, annál is inkább, mert mindegy, hol, merre járok, mindig találkozom valakivel, aki kedvesen afelől érdeklődik: miért nincs az a régi Székely Konyha, amit megszoktak, miért szűnt meg a tévés főzőműsorom? Ez pedig azt jelzi, hogy jó munkát végeztem, hiszen mindjárt három éve, hogy megszűnt a lap és a főzőműsor is. Mindez újabb ok arra, hogy digitális lenyomata maradjon a tíz éves munkámnak. Megérdemlik a még mindig érdeklődő Olvasók és Nézők, na meg nem utolsó sorban azok a munkatársak, akik hónapról hónapra gondoskodtak arról, hogy tartalmas lapot állíthassunk elő. Gondolkodtam egy sort azon is, hogy csak a recepteket tegyem közzé, vagy az olvasmányos anyagokat is? Aztán úgy döntöttem, hogy mindent közzéteszek, hiszen semmi szégyellnivalóm, amit akkor írtam, amikor, megállja a helyét ma is. Így hát álljon itt az első vezércikkem, amivel tulajdonképpen útjára bocsátottam 10 évvel ezelőtt a Székely Konyhát.

Újabb melléklettel kedveskedik a Hargita Népe Kiadója olvasóinak, a Székely Konyha nevű, minden hónap harmadik keddjén megjelenő kiadványunk elsősorban azoknak szól, akiknek szívügye, hogy nap mint nap friss étel kerüljön a család asztalára. Vagyis elsősorban a családanyáknak, nagymamáknak akarunk újabb ötletekkel szolgálni, vagy pusztán eszükbe juttatni egy-egy olyan étel receptjét, ami valami okból kimaradt a család menüsorából. A Székely Konyhában megjelenő ételreceptjeink mindig igazodnak az adott évszakban olcsón elérhető alapanyagokhoz, illetve követjük az egyházi és világi ünnepeket is a különféle alkalmakra szóló receptleírásainkkal. Nem utolsó sorban felvállaltuk a fiókok mélyén porosodó, megsárgult füzetlapokon őrzött, régi receptek felkutatását is, hiszen nagyanyáink birtokában olyan természetes tudás van, amire bátran alapozhatnak a mai kor háziasszonyai. A Nagyanyáink konyhája rovatban tehát, olyan régi recepteket találhatnak, amelyek szerint 50-100 évvel ezelőtt főztek ősanyáink. Azonban mivel mi a mában élünk, érdekelnek bennünket a mostanság divatos konyhai trendek is, a Födögető rovatban a gasztrobloggerek osztják meg kalandozásaikat „Kulinária” színes világában. S hogy mennyire divat, újszerű kifejezéssel élve, „trendi” manapság a főzés, meggyőződhetnek róla, ha követik a Mi fő a fazekában? rovatunkat. Itt ugyanis rendre olyan embereket szólaltatunk meg a tűzhely mellől, akikről sok esetben el sem képzelnénk, hogy képes kötényt kötni, és a kályha mellett sürögni-forogni egy pompás étel érdekében. De gondoltunk azokra is, akik bizonyos megfontolásból húsmentesen táplálkoznak, a vegetáriánusoknak szóló rovatunk ezt a célt szolgálja. Mindezt egy lelkes kis csapat vállalta fel, akik hónapról-hónapra elkészítik, lefotózzák és leírják a recepteket, majd rendszerezik, és oldalakba szerkesztik önöknek. Vegyék, lapozzák és szeressék e kis lapot, s ha valami megtetszik belőle, készítsék is el! 

 Jánossy Alíz