De szeretnék gazdag lenni,/ Egyszer libamájat enni... prafrazálhatnánk József Attilát, hiszen a libasült - amiről ő beszél - sem volt olcsó mulatság, már az ő korában, hát még a libamáj, ráadásul napjainkban. Azonban van az a mondás is: Egyszer élünk, éljünk jól! - ami azt sejteti, hogy néha megengedhetünk magunknak egy kis költekezést gasztronómiai téren is. Meg egyébként is Csíki Sándor magyarországi gasztronómus és food-stylist is úgy vélekedik, hogy "november táján minden böcsületes gasztronómnak köteles tisztsége Szent Mártonról és a hozzá kötődő derék fehér szárnyasról szót ejteni és dícsérni kell a libát, Mars madarát". Amellett, hogy a neves gasztronómussal mélységesen egyetértünk, nekünk egyéb okunk is van arra, hogy libalakomával ünnepeljünk, hiszen ez a bejegyzés a 100. a Székely Konyha blog alig több mint öt hónapos életében. Ilyen alkalmakkor pedig illik egy kis összegzést készíteni az elmúlt időszakról. Nos, ha csak a száraz statisztikai adatokat nézzük, már elégedettek lehetünk, hiszen az elmúlt időszakban a blognak lett 25 hűséges olvasója, de ennél is beszédesebb adat, hogy a Facebook-oldalunkat - ahol népszerűsítjük az itt megjelent receptjeinket - 1655-en követik. Olvasóink többsége Románia területéről való, de majdnem ugyanennyi magyarországi olvasónk is van; nagyságrenddel kisebb, de a már említett két országból származó olvasóközönség után a legtöbben az Amerikai Egyesült Államokból követik bejegyzéseinket, utána Németországból és Oroszországból, de vannak olvasóink Angliából, Ausztriából, Ukrajnából, Svédországból és Szlovákiából is. Beszédes adat az is, milyen címszavakkal jutnak el olvasóink a bloghoz különféle keresőprogramok által: a keresőkbe leggyakrabban beírt szó a "székely". Vagyis olvasóink egyaránt keresik a "székely konyhát", "székely leveseket", "székely desszerteket", "székely konyhai fortélyokat", "székely savanyúságokat", "hagyományos székely ételeket" és a sort hosszasan folytathatnánk, mi minden elé írják olvasóink oda a székely jelzőt. Van tehát kereslet a székely ételekre és azokra a más konyhákból eredő ételekre is, amelyeket székely gazdasszonyok hoztak be a székely konyhába és igazítottak saját ízlésük szerint. Magyarán népszerű a székely ízvilág és ennek szerfölött örülünk. Az sem véletlen, hogy egy örmény eredetű étel a blogunk legkeresettebb receptje, ez pedig a vegyes zakuszkánk, amire szeptemberi közzététele óta több mint ezren kerestek rá. De majdnem annyira keresett a sült paprikás padlizsánkrém receptje, a hurut, azaz az örmények ételízesítőjének ősi receptje és a csomafalvi poékaleves. Az pedig számunkra is fölöttébb meglepő, hogy az olyan egyszerű ételekre is sokan, mint a rántott cukkini kapros mártogatóval sokan rákeresnek. Szóval, nagyjából ennyi, amivel "büszkélkedhetünk" a 100. bejegyzésünket ünnepelve és most már igazán szót ejthetnénk Szent Mártonról és a libáról, illetve arról a pompás ételről, amit a képen láthattok. Szent Mártont és a libát ez alkalommal nem méltatjuk hosszasan, hiszen ezt megtette Csíki Sándor a Szent Márton - és szent liba receptje című bejegyzésében, aminél többet, jobbat mi sem tudnánk írni. Érdemes elolvasni! A képen látható pompás ételről pedig, úgy véljük, elég annyit elárulnunk, hogy Csíki Sándor receptjét követve készítettük el.
Elkészítési idő: 30 perc. A hízott liba mája vendéglők étlapjainak kimelet helyén szereplő ínyenc eledel. Bármit készíthetünk belőle, csak épp ne prédáljuk el hagymás alapon tokánynak!
50 dkg libamáj, 50 dkg libaháj, 1 szem csillagánizs, 4-5 dkg gyömbér, 3-4 cikk fokhagyma; illetve sonkahagyma és csípős paprika.
1. A libahájat és a libamájat megtisztítjuk fölösleges hártyáitól.
2. Egy vastag aljú edényt vagy érclábos alját kibéleljük a nagy darabokban hagyott libahájjal, rásorakoztatjuk a nagyobb darabokban hagyott májat és befödjük libahájjal.
3. Az edénybe tesszük a csillagánizst, a megpucolt és szeletekre vágott gyömbért és a cikkekben hagyott fokhagymát, pici vizet öntünk alá, és csendes tűzön addig sütjük, amíg a háj kiolvad és a máj pirosodni kezd.
4. Ekkor a májat szűrőkanállal átemeljük egy öblös cserépedénybe, annyi zsírt kanalazunk rá, amennyi bőven ellepi és hagyjuk kihűlni.
5. A hideg májat, a zsírtól lecsöpögtetve, éles késsel szeletekre vágjuk, karikára vágott sonkahagymát és csípős paprikát adunk mellé.
6. Friss házikenyérrel tálaljuk, az asztalra sót teszünk, hogy mindenki ízlés szerint sózhassa.
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése