Igazi nagyanyáink korabeli főétel, aminek fűszere a tárkony. Mivel a borjúhús több fővést igényel, mint más húsfélék, Alíz, az étel készítője azt javasolja, hogy olyankor fogjunk hozzá, amikor tudunk erre időt szánni.
Elkészítési idő: 1,5 óra. A borjúpaprikás régi, erdélyi változata, aminek különlegessége, hogy tárkonnyal fűszerezzük.
50 dkg borjúcomb, 2 nagyfej hagyma, 1 púpozott evőkanál zsír, 1 kiskanál pirospaprika, só, bors, csipetnyi ecetes tárkony, 1 evőkanál liszt, 2 dl tejföl, pici tej.
1. A hagymát megpucoljuk és laskára vágjuk; a borjúcombot lehártyázzuk és vékony csíkokra vágjuk; a tárkonyt finomra vágjuk.
2. A hagymát a zsíron üvegesre dinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, felöntjük kevés vízzel, puhára pároljuk, majd zsírjára pirítjuk.
3. Hozzáadjuk a húst, összekavarjuk és fedő alatt addig pároljuk, míg színt vált és kezd lesülni a zsírjára. Felöntjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi és lassú tűzön félkészre pároljuk – közben az elfőtt vizet többször is pótoljuk.
4. Amikor félkészre puhult a borjúhús, sózzuk, borsozzuk, puhára főzzük és lepirítjuk a zsírjára.
5. Megszórjuk liszttel, majd rövid ideig kavargatjuk, hogy a liszt is kissé megpirulhasson.
6. Ezután beletöltjük a kevés tejjel hígított tejfölt, és hozzáadjuk a tárkonyt, majd többször is megkavargatva felforraljuk.
7. Puliszkával és savanyúsággal tálaljuk.
Jó tudni!
• A borjúhúsnak sok fövés kell, ezért az elején só nélkül főzzük, hogy minél hamarabb megpuhuljon.
• Ha nem akar megpuhulni a hús, egy kiskanálnyi szódabirkabónát tegyünk hozzá!
• A receptben leírt sűrítési folyamatot lisztszórásos sűrítésnek nevezzük – nagyanyáink nagy előszeretettel használták ezt a módszert paprikásaik mártásának selymesebbé tételére.
• A lisztszórásos sűrítésnél gyorsan kavarjuk össze a liszttel megszórt húst, ellenkező esetben összecsomósodik a liszt és gusztustalanná válik a mártás!
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése