Csomafalvi poékaleves

Tavaly és idén is megfőzték, jövőben is megfőzik Gyergyócsomafalván a Szent Péter és Pál búcsú köré szervezett falunapon a poékalevest. De megfőzik azt minden jelentősebb ünnepnapon, hiszen a poékaleves hozzátartozik a csomafalviak mindennapjaihoz. Hogy is kell ezt készíteni? András Erzsike néni nem rejti véka alá, de a receptet követő kis írásból egyéb is megtudható a híres levesről.

Elkészítési idő: 1 óra. Hagyományos gyergyócsomafalvi ételkülönlegesség, receptgyűjteményekben rendszerint Csomafalvi poékaleves néven jelenik meg. 

Leves: 40 dkg sertéshús, 1 füstölt csont (csülök, lapocka, bordavég, császárszalonna), 3-4 sárgarépa, 1 petrezselyem, 1 kisebb fej hagyma, só, ételízesítő, 1 babérlevél, 10-15 dkg aszalt szilva, szilvakompót, ízlés szerint ecet. 

Rántás: 1-2 evőkanál liszt, 1 evőkanál zsír, késhegynyi paprika. 

Levesbetét: 10 dkg liszt, 1 tojás, 1 púpozott kávéskanál zsír, késhegynyi sütőpor, vagy szódabikarbóna; olaj a sütéshez. 

1. A zöldséget megpucoljuk és apró kockára vágjuk. A friss és füstölt húst kockára vágjuk. 

2. A falatnyi darabokra vágott sertéshúst zsírban megpirítjuk, hozzáadjuk a zöldséget, rövid ideig együtt dinszteljük, feltöltjük vízzel, beletesszük a babérlevelet, a füstölt húst és a csontot, majd csendes tűzön addig főzzük, míg minden megpuhul. 

3. Ezalatt elkészítjük a levesbetétet: a lisztet a tojással, zsírral és sütőporral összegyúrjuk, késfoknyi vastagra kinyújtjuk, gyűszűvel kiszúrjuk, majd olajban ropogósra sütjük. 

4. Ha már puha a hús, megkóstoljuk, és ha szükséges, kevés ételízesítővel, sóval ízesítjük. 

5. A lisztből és zsírból világos rántást készítünk, megszórjuk pirospaprikával, és berántjuk vele a levest. 

6. Ekkor adjuk hozzá az aszalt szilvát, majd a szilvakompótot. Ismét megkóstoljuk, és kevés ecettel savanyítjuk, ha szükséges. 

7. Tálaláskor adjuk hozzá a levesbetétet.

Jó étvágyat!

Ahány család, annyi poéka! 

Ahány család, annyi poéka! – tartják a gyergyócsomafalviak, és állítják, két egyformát nem lehet készíteni az ízletes poékalevesből. A tömör, húsos-tésztás levest utóbb a tizenharmadik alkalommal szervezett Csomafalvi Napokon készítette el a Fenyőalja Egyesület rangidős tagja, András Erzsébet százfős adagban, ötvenliteres bográcsban, szabad tűzön. Az ínyenc hagyományos levesnek óriási sikere volt, még a magyarországi vendégek is repetáztak belőle. „Régebb a poékát radinába vitték, mert annak idején nem a babalátók, hanem a kismama-látogatások divatja volt” – részletezte Erzsi néni. Elmondta, hogy ilyen alkalmakkor a közeli hozzátartozók – komámasszonyok, nagynénik – hat kürtőst sütöttek, amit abrosszal bélelt kosárba raktak körbe, közepébe tették cserépfazékban a poékalevest. A gyakorlatias ajándék logikus magyarázata pedig az, hogy a gyermekágyas édesanyát kímélték azzal, hogy az egész családnak elegendő tartalmas ebédet vittek. Közben Erzsi néni nagyot kavart a méretes bogrács aljában nagy fakanalával, kimerített kevés levest, kiskanállal megkóstolta, majd utasította „kuktáit”, Bartalis Rózsikát és Dávidot: „A tűzre nem kell többet rakni, de hozhatjátok már az aszalt szilvát és a kompótot is.” Mire a hatalmas bográcsba került a pirított levestészta is, Erzsi nénitől megtudhattuk: a jó poéka titka, hogy kell bele pirított „édes-” és füstölt hús. Ugyanakkor a sárgarépát sem szabad sajnálni belőle, mert attól lesz kellemesen édeskés. Az aszalt szilva mellé pedig jó, ha teszünk kevés szilvakompótot is, mert az „különösen jó ízt ad neki”. A 67 éves András Erzsébet egyébként a gyergyószentmiklósi városi étkezde szakácsnője volt 18 éven át, és tavalyig még vállalt lakodalmi főzéseket is.