Írós palacsinta

 

A nagyszerű palacsinta előnye, hogy viszonylag gyorsan elkészíthető, egyaránt fogyasztható desszertnek, de akár másodiknak is tartalmas leves után. Az ínyencség receptjét még megboldogult Rita kolléganőnk jegyezte le, illetve ugyancsak ő írta a rövid cikkecskét is Simon Mártiról, a palacsinta készítőjéről. Hozzávalók

1 tojás, 1 vizespohár cukor, só, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 2-3 merőkanál író, annyi liszt, hogy galuska keménységű palacsintatésztát kapjunk (kb. 2-3 csésze), olaj a sütéshez. 

 

Elkészítése

1. A tojást a cukorral és a sóval habosra kavarjuk, hozzátesszük a szódabikarbónát és egy merőkanál írót. 

2. Miután összekavartuk, attól függően, hogy mennyi palacsintát akarunk, adagoljuk a lisztet lassan kavarva, illetve még töltünk írót a tésztához. Vigyázzunk arra, hogy a tésztánk ne folyékony állagú, hanem galuskatészta keménységű legyen, különben nem lesz szivacsos. 

3. Egy mély edényben olajat vagy zsírt forrósítunk, és egy kanálnyit beleteszünk a masszából. Az olajos kanállal meglapítjuk a masszát, hogy jól átsülhessen, és lassú tűznél mindkét oldalát megsütjük. 

4. Tálaláskor kristálycukorral meghintjük.

Jó étvágyat! 

Írós palacsinta az „írósoktól”

Arra még nagyanyáink sem emlékeznek, mióta hívják Gyergyóban az újfalviakat „írósoknak”, arról viszont többen is biztosítottak: nem ok nélkül ragadt rájuk a név. Az ízletes tejterméket hajdanán szinte minden háznál készítették, és számtalan módon felhasználták különféle ételek főzésénél. Simon Márta háziasszony dédnagymama korú szomszédasszonyától leste el az írós palacsinta készítésének fortélyait, amit egyaránt sütöttek télen-nyáron különféle alkalmakra. 

 

"A fából készült „küpülőt” használat előtt „megfoglalták”, vagyis kiforrázták, és abban érlelték a tejet, amit aztán „összezúgattak”, azaz a verőfával összekevertek, így lett a semmi más tejtermékhez nem hasonlítható író" – magyarázta Simon Márta, elmondva, hogy az író lényegében a vaj készítésének a mellékterméke. A jellegzetes tejtermék sütemények alapanyagául szolgált, készítettek belőle málét, palacsintát. Nyáron, szénahordáskor minden „valamirevaló” gazdasszony, mire a férfiak „elhányták” a szekér szénát – vagyis a szénáspadlásra felrakták a szénát –, már sütött néhány „level” palacsintát. Sajnos egyre kevesebben vannak már, akik tudják a régi ételek titkát, és szívesen megtanítják a fiataloknak. Simon Márta viszont szerencsés volt, mert dédnagymama korú szomszédasszonyától leshette el az írós palacsinta fortélyait, miközben együtt sütöttek-főztek különféle alkalmakkor. Mint mondta, az írós palacsintának két titka van: a szódabikarbónától lesz szivacsos, és régi fajta ércedényben ajánlott sütni, hogy egyenletesre, szépre süljön. 

Simon Márta egyébként nemcsak főztjeiről ismert Újfaluban, hanem a gyerekeknek írt, színpadi jelenetekből álló kiskönyvéről is, melynek címe: Popcorn Jani, vagy amit akartok... Olykor gondolatait rímbe szedi, s noha verseskötete még nem jelent meg, közeli ismerősei, barátai ismerik tehetségét. Ahogy ő fogalmaz: „ha a sánta Pegazus oldalba rúg, próbálom a gondolataimat, érzéseimet az irodalom eszközeivel megfogalmazni, több-kevesebb sikerrel”. 

Burján Rita